az első nap…

ma volt a gimi első napja. igen, rosie-ka nagylányka lett… három o-fői után rohant mindenki haza. ez van. pedig a suli tök jó, nade mégis. melyik az az elmebeteg aki várja a tanulást? a többiek jófejek, szóval így még mondhatjuk, hogy jó lesz a dolog. és ennyi. most… szerepjátékozom. aztán ha anya hazajött megyünk füzetet venni. király kilátások. drágáim, további sok sikert a sulihoz, én most lépek.

pillangószárny

hazafele a héven egy hétéves forma kisfiú ült velem szemben. amint meglátott köszönt és megkérdezte a nevem. a gyerekek még olyan… tiszták, kicsik és nem rontotta még el őket semmi. teljesen közvetlenek a legidegenebb emberekkel is. ha rád mosolyognak, késztetést érzel, hogy visszamosolyogj. kipróbáltátok már milyen érzés egy babakocsis anyának segíteni a fel és leszállásnál? ha nem… sokat vesztettetek…

sűrű nap.

nemsokára indulok megvenni a tankönyveket… aztán kettőkor a régi sulimba megyek, hogy megtudjam az angol nyelvvizsgám eredményét… holnap meg suli. OMG *.* gyorsan elment ez a nyár. Kár érte. a legjobb barátnőim nagyon fognak hiányozni. nem akarok neveket mondani, ezért csak H és B lesznek… mivel én egész nyáron mentem mondenhova, nem voltam itthon, mindenről lemaradtam… és… szarul esik. pedig direkt megkértem anyát, hogy hadd legyen ez a nyaram lazább. dehát ez van. sprite.

pangás…

ide most valami naaaagyon okosat kéne írnom, fejtegetni az élet értelmét, (amit ugye gólyatábor óta tudunk, hogy 42 =) meg ilyesmik…. de nem megy….

üdv nagyvilág!

újabb próbálkozás egy újabb bloggal. sejtem, hogy nem lesz hosszú életű, de ahogy house mondaná a remény hal meg utoljára…